Mindig történik valami. De miééééért? Mondaná Fluimucilos Ábel. Igazán magaménak érzem ezt a kérdését, én is kérek egy reklámot. Habár már csináltam egyet magamnak, ami hatalmas meglepetést okozott. Erről majd később. Sőt egy újabb bejegyzésben. Látjátok, csapongok össze-vissza. Tehát:  

Dolgozom. Ha csak egy picit, is, de másfél hónapot vissza kaptam a régi életemből. Annyira jó, de tényleg. Szeretem a munkám, a kollégáimat meg pláne. Hihetetlen ugye? Ez nem nyallerkodás, ez így van. Az előző életemben ezt észre sem vettem. Rájöttem, hogy volt az előző életem, és majd következik az új. Csak előtte átugrok egy két bukkanót. Az előző életemnek nevezzük azt, amikor Tót Andreának nem volt rákja és azt hitte, hogy örök életű, ellenben sokkal idegbajosabb, türelmetlenebb és boldogtalanabb volt, mint rákosan. Szóval, szeretek dolgozni. Sőt, nagyon sok mindent szeretek. Máshogy. Bár lehet hogy ezt csak Én értem és a többi szuperhős sorstársaim. Na elé a picsogásból, olvassátok az eseményeket. 

Március 8. -  A naptár szerint nemzetközi Nőnap és nemzetközi Zolika nap volt eddig. De! Ezentúl a nemzetköz MR-em napja is. Szolnokon.12.30-ra voltam beírva, így 2 óra várakozás után jutottam be. Baromi hangos vizsgálat, borzasztó. Semmi pánik, többen túlélték már. Egy okból biztosan ajánlom Szolnokot. A kontraszt anyagot beadó Muki, igazán helyesnek bizonyult. Már akkor szimpatikussá vált, amikor nyilván tudva, hogy mi bajom, közli, hogy tudom-e, hogy a régi fajta tetováló tinta rákot okoz. Teljesen berezelve ettől az infótól, közlöm: Húúúúú ha, jókor mondja, szólhatott volna hamarabb is. Tehát Ő volt az Én emböröm. Elkezdődött a vizsgálat és ezalatt egy hatalmas fülest kell viselnünk, amibe a Mukikám suttogott Nekem. Nem is akármit! Levegő ki- levegő be! Levegő benntart, levegő kifúj. Lélegezhet. Be-ki-be-ki-be-ki... és így tovább. Szerintem ez valami célzás akarhatott lenni, csak még nem esett le. Így könnyes búcsú nélkül távoztam. Ami viszont már felér egy X-aktákkal, az az eredmény kiadása. Ha valaki tudja a megoldást, ne legyen rest, mondja meg. Könnyen lehet, hogy Én vagyok a tudatlan, vagy nem látom a logikát. Tehát a feladvány a következő. Ha a délelőtti műszakba még belefér a vizsgálatom, azaz 12-ig megcsinálják az MR-t, akkor 2 óra múlva, még aznap megkapom az eredményt. Mivel Én jóval 12 után jutottam be, ezért csak 8 nap múltán mehettem érte vissza. Az úgy 8 nap, ha személyesen fut el az ember Szolnokig, Lehet postázást is kérni, grátisz napokkal. Tehát a kérdésem a következő. De miéééért? Nagy ívben le van az tojva, hogy sürgős-e vagy sem, várja-e a sebészet vagy sem. Ez van, következett az idegőrlő várakozás. Megint. Várok a CT-re, várok az MR-re, majd várok a Sebészre, majd várok a műtétre. Várok,várok, az idő meg megy, az áttéteim meg bent virgonckodnak. Szúúúúszááá, türelem, műtétet teremt. 

Eljött a nagy nap, irány vissza az MR leletért. Anyuka drága jött Velem, hiszen jobb eltévedni ketten, mint egyedül. Próféta szólt belőle, így hát bevonzotta. Információink szerint, szinte csak egyenesen kell menni, de abban a szintében ott volt egy két leágazás. Peeeersze, hogy nem a megfelelőn mentünk le. Ketten is állítjuk, az Anyám és Én, hogy a táblákkal volt a probléma. Becsapósak. Tudom, feltalálták a GPS-t, de feleslegesnek gondoltuk, magunkat meg okosnak. Valahogy csak oda értünk. Udvariasan kikérem, udvariasan közlik, hogy nincs kész! Jöjjön vissza holnap. Tessék? - kérdezem. Biztosan nem, hiszen Nekem holnap reggel, azaz pénteken a sebészeten kell lennem, a műtétem megbeszélésén. 8 napja várok az eredményre, mi a gond? A hölgy közli, hogy valami baj van a lelettel és a radiológus összeakar ülni egy másikkal, megbeszélni amit lát. Ééééésss majd felhívnak, mert ezt feltétlen meg kell velem konzultálni. Belém vágták az ideget. Hiszen Én nem mehetek a leletem nélkül. Meg amúgyis, mi a baj? Úr Isten! Rojtosra beszéltem, a szám, mire megkaptam a vizsgálat CD-jét. Azonnal repesztettem Szolnokról a kecskeméti onkóra, hogy nagy a baj! Nincs lelet. Nyugalom, közli nyugalommal a Főorvos Úr, aki majd másnap bemutat annak a sebésznek, akiről már annyi jó hallottam, hogy kezd gyanússá válni. A CD-t majd a sebészet királya átbogarássza, no para. Azóta se hívtak Szolnokról. Hmm.

 2017.03.17. Sebészeti konzultáció napja. Mire idáig eljutottam, mennyi ideget megettem! A rák desszertje. Ez jutott eszembe, erről. Annyira jó dolog ebben a helyzetben idegeskedni. Péntek reggel 8-ra volt megbeszélve a sebésszel a randi. Majdnem be is jutottam időben. Kb. 12.30-kor. Egy éve csinálom, abból már pár hónapot várakozással töltöttem. A lényeg, hogy bejutottam. Tiszteletkörök megtéve és olyat mondott, hogy dobtam egy hátast. Elmagyarázta, hogy hogyan nyit fel, hogy nagyon rossz helyen van, de ami a legjobb! Kiszedi a nyirokcsomókat is! Bizony ám, ami azt jelenti, ha sikerül, végre nem lesz bennem áttét. A műtét után, a többi rákos sejt pedig kemoval ki lesz nyírva. Ennyike. 

Rengeteg még a feladatom. Vissza a sebészetre, Röntgen, EKG, vérvétel, aneszteziológia, fodrász, mert valahogy ki is kellene nézni, ha már a helyzet szar. 

Tehát a műtétem napja: 2017. márc.31.