Drága Barátaim, feltámadtam, mint a talajvíz. Következzen a helyzetjelentés. Ismét eltelt a hét és eljött a befekvés ideje. Azt, hogy ez hogyan is működik, már ezerszer leírtam, így mindenkit megkímélve ezt most kihagyom. Nagyon feszült voltam az előző nap. Mintha kézzel-lábbal ellenkezne a testem, az agyam, a gondolataim, hogy ezt most már be kell fejeznem, elég volt. Nem fogom bírni, sem lelkileg, sem fizikailag tovább. Sokat nem is tévedtem. Tuningoltam magam, hogy csak szerdától péntekig, a hülye is kibírja azt a 3 napot. A terv a következő volt, jól leszedálom magam, és átalszom. Megcsinálom, mert meg tudom csinálni, ki fogom bírni, csak ez járt a fejemben. Makikámnak, a nyári szünete pont úgy lett kilogisztikázva, hogy ne legyen otthon a kezelés alatti napokban. Soha többet nem láthat olyan állapotban, amilyenbe kerültem az utóbbi időkben. Ezt megfogadtam. Tehát Maki elköltözött, az Anyám meg beköltözött, mint egy önkéntes nővérke. Elmondom milyen "jó" sora van szegénynek. Fizut nem kap, viszont ingyen idegállapotba kerülhet. Még szerencse, hogy van vérnyomás csökkentője. Álmatlan éjszakái lehetnek, nem csak a gyerekágy kényelmetlensége miatt, hanem már az álmában is hányok, így nagyon kipihenve ébred és mehet dolgozni. Miközben az idegtől a festék se fogja be a haját, kettesével szívhatja a cigit és le-föl hurcibálhat engem, mint valami sofőrszolgálat. Sőt, még engem is el kell viselnie. Micsoda luxusszállóvá válik az otthonom, ugye? Tiszta terror háza.
Úgyhogy kezdődhetett a buli. Ágyikómat elfoglaltam és jöhetett a cucc. Miután lefolyt a 4 órás, megkaptam (volna) a strucc tojásom. A nyakba akasztós tojást, ami volt vagy 1 kiló, felváltotta a hasitasikemo. Bizony ám! Ezt úgy kell érteni, ahogy írom. Kaptam egy pici fekete hasi tasit, amibe rejtőzött a kicsi-tojás, a nagy tojás húga. Sokkal kényelmesebb. Rácsatolom a derekamra, és onnan vagyok bekábelezve. Az egész szerkezet sokkal könnyebb és ami az Én észrevételem, sokkal gyorsabban folyik. A hasitasi, ami nem kér kódot, ezt mindenki tudja, örökre az enyém. Bizony ám, magunkkal kell vinni a kezelésekre. Ha nincs benne toji, akkor több szempontból is hasznos. Használható futáshoz, aprópénz, mobil, kulcs, zsepi és bármilyen izé tartójának. Univerzális, kérem szépen.
Tehát haza mentem szerda délután és ismét kezdődött a pokol. Este 6 lehetett amikor elkezdődtek a mellékhatások. Egy korty víz sem maradt meg bennem. Próbálkoztam a kólával, ahogy a Doktorkám mondta, búvárkóla lett belőle. Még most is, amikor ezt írom, hogy miket is éltem át péntek reggelig, nagyon rossz érzések fognak el. Még leírnom is nehéz. Olyan állapotba kerültem, hogy az már nem emberi. Az arcom felpuffadva, még éjszakai is hánytam, szinte szüntelen. Anyu péntek reggel 8 előtt bevitt a kórházba, ha lefolyt a kistoji hanem, ez az állapot már nem volt játék. Az ambulancia folyosójára még elkúsztam valahogy a fal és anyu segítségével, de ott leülve már nem ment tovább. Itt volt a vége, járás és szinte beszéd képtelen lettem. Anyukám orvosért szaladt, így pont beleütközött az enyémbe, aki lelkiismeretesen, most nem viccelődve tolókocsiért kiáltott és percek alatt már feküdtem is egy szobában infúzióra kötve. Kaptam egy kis átmosást és ezt azt. Délutánra tértem magamhoz annyira, hogy fel tudtam ülni és észen voltam, majd következett egy vérvétel és annak az eredménye döntötte el a továbbiakat. Szerencsére estére már haza mehettem, ami nem azt jelentette, hogy jól vagyok. A szombati napom is hasonló állapotban telt. Nem tudom részletezni, mert annyira megviselt, hogy képtelen vagyok rá.
Összefoglalva: másfél év alatt 2 nagy műtét, 16 nagy / 3 napos és 7 ambulánsan felvett kemoterápia után ez volt az utolsó. Hogy a végeredmény mi lesz? Azt majd a PET CT eldönti, ami kb. másfél hónap múlva lesz, fix időpont még nincs. Addig is maradnak a vérvételek és talán intézek egy UH-t magamnak, csak hogy tudjam, mi a helyzet odabent.
Jelenleg annyit tehetek és tehetettek értem, hogy imádkoztok és szurkoltok, azért, hogy ne kelljen több kemoterápiát felvennem és lezárhassam ezt a pokoljárást. Én most elbúcsúzom a rákomtól ( de csak a rákomtól! ), elengedem, mert nincs rá szükségem. Jól vagyok, boldog vagyok, hogy élek és megköszönöm a rákomnak, hogy megtanított más szemmel nézni a világot! Ismét elmegyek egy kis szünetre és felturbózom magam ebben a szabad egy hónapban.
Szép álmokat, puszi!
