Sziasztok. Tudooom, tudooom, nagyon felszívódtam. Nyári szünetet tartottam, mint az iskolások. Az egyik oka ez volt, a másik, hogy felültem egy olyan érzelmi hullámvasútra, hogy magam is beleszédültem. Megpróbálom röviden, ( mindig ezt mondom ) összefoglalni a nyaramat.
Csomó mindent kihúzhattam a cél listámról. Hatalmas érzés, próbáljátok ki! Sőt, aki ezzel a betegséggel küzd, kifejezetten ajánlott. Mikor reggelente kiveszed a kávédhoz a tejet, vagy a búzafüvet, homoktövist, a céklalevet, vagy bármilyen csodaszert, akár mindet ebben a sorrendben, eszedbe fog jutni, hogy nem győzhet le a betegség, hiszen a célok le vannak írva! Nem adhatod fel! Itt most nem kell hatalmas dolgokra gondolni, csak apró, véghez vihető tervecskékre. Sajátomból idézve: színház, ovis ballagás. De lehet ez egy kirándulás, egy kis sport, egy könyv. Nekem egyetlen dolog maradt ki, a tengerparton nyaralni, hiszen még soha nem voltam. Egyszerűen csak áttolom a 2018-ra, mivel Én még 2018-ban is élek és virulok majd. Ennyi. Tehát újabb célok megvalósításával telt a nyaram.
Bicajoztam, 4 hónappal a műtétem után Nagykőrös-Kecskemét távot simán megtettem. Elmentem párszor kocogni, akár arcoskodhatnék is, hogy futottam, de hatalmas kamu lenne. Ezt gyanítom kihúzom egy időre, mivel rá kellett jönnöm, hogy ez az újra szabott hasszerkezetemnek nem valami kellemes. Legalább megpróbáltam, hiszen a listámon volt. Ami a listán van, szentírás, be kell tartani. Punktum...Helyette néha néha küzdök Rubint Rékával, akire úgy rácsukom a laptopomat, hogy csak nyekken, mert rendesen kifingat. Hát mi képzel?
Nyaralás. Ez is megvolt. Kiscsalád, Zamárdi és szar idő. Nem teljesen így képzeltem el, de megpróbáltuk kihozni a maximumot. Volt azért egy kicsi fürdőzés, meg bobozás meg hatalmas zabálás. Tengerpart helyett, tökéletesen megfelel Nekem a Balaton is, mert nekem a Riviéra, ahogyan mondani szokás.
Egy várva várt kívánságom is teljesült. A nyaram fénypontja. Strandfesztivál. Megvilágosodtam, hogy így negyven felé is egy fesztiválozós típus vagyok. Az a hangulat, a színek, a zene, Balaton, és még Gál Noémi is lezsírozta az időjárást. Na de jött Ő, a nagy Ő. John Newman! Bemelegítettünk egy kis Halott pénzzel. Majd megérkezett drága barátom Johny! A haja borzalom, sárga fészek a feje tetején, pocakos, a mozgása is nagyon egyedi, na de az a hang. Húú de durva. Az, amit művelt a színpadon! Egy igazi őrült! Imádtam! Azon nyomban szerelmes lettem. Próbáltam Neki integetni, de pont a szemébe világítottak a reflektorok és nem vett észre. Úgyhogy megbocsájtottam neki, hogy csak úgy, búcsúcsók nélkül elrohant.
Ami pedig a legfontosabb, és tavaly ilyenkor még nem gondoltam, sőt voltak olyan pillanatok, amikor azt hittem, hogy nem fog sikerülni, de beiskoláztam az Én kis Makikámat. Bizony ám! Nem tudok elég hálás lenni az égieknek, hogy ezt megtehettem. Rá kellett hogy döbbenjek, nem csak városi legenda az, hogy a beiskolázás előtti hetek, egy agyrém. Beszerezni minden ismerős és ismeretlen iskolai felszerelést, majd becsomagolni, nyirbálni, méretre szabni, monogramozni mindent, még a gyereket is. Majd, ha nagy nehezen elkezdte a gyerek az iskolát és azt hiszed szusszanhatsz, na akkor futhatsz még egy kört az utólag lemaradt, vagy még kell dolgokért. Szóval ezt tanúsíthatom, hogy ezek az őrületek, mind úgy igazak, ahogyan a beiskolázási legendák szólnak. Tisztelet a kivételnek, akinél mégsem így történik.
Viszont. Elmentem UH-ra. Forgatókönyv szerint történt minden. Jobb oldalamnál, a májamnál feltűnően hosszú ideig vizsgált a Doktornő. Az eredményem szerint néhány 1 cm-es nyirokcsomó található. Nem hittem el, hiszen most szedtek ki mindent! Olyan szintű mélypont következett, hogy még az írástól is elment a kedvem. Nem tudtam volna semmi bátorítót, semmi megmosolyogtatót írni. Nem akartam már ezt az egészet, nem akartam róla beszélni, struccosba nyomtam. Ha bedugtam a fejem a homokba, akkor nem létezett ez a dolog. Természetesen nem lehet megmondani, hogy ezek jó vagy rosszindulatú csomók-e, de nem kellene ott lenniük. Ezzel az eredménnyel múlthónap 19.-n elmentem az orvosomhoz, aki nem éppen túl jó hangulatában volt. Elvileg PET-CT időpont egyeztetés lett volna, de ez akkor nem volt lehetséges, technikai okok miatt. Semmi jót nem mondott és akkor még szépen fogalmaztam, nem részletezem, elég mély nyomott hagyott. Tehát azóta Én csak ültem a hullámvasutamon, és vagy jó kedvem volt, vagy kibírhatatlan lettem ettől a helyzettől. Teljesen bele lehet kattanni a bizonytalanságba, ebbe a betegségbe, a tehetetlenségbe és a várakozásba.
Ami a legfontosabb viszont, hogy holnap, azaz 09.13.-n PET-CT-m lesz. Eljött a nap, amikor minden kiderül. Szorítsatok, küldjétek az energiákat, angyalaitokat. Én is imádkozom, hogy holnap végre azt írhassam ide: VÉGE!
