32. Bocsi Maki!
2017. május 07. írta: Tótandi

32. Bocsi Maki!

Nem az Anyák napja ihlette ezt a bejegyzést. Sokkal inkább az elmúlt napok történései. Bár az ovis Anyák napi ünnepségnél nincs cukibb dolog, mégis világvége hangulatban voltam. 

Aki nem tudná, annak elárulom, köztudottan híres vagyok arról, hogy a nap minden percében jár az agyam. Ezt nem a rákom alakította így, előtte is rendelkeztem ezzel a kellemes tulajdonsággal. Arról, hogy mi lesz a sorsommal, hogyan kellene megoldani, a másnapi menüről stb stb stb.. mindenről egyszerre és lehetetlen dolgokat is képes vagyok összekombinálni és rágódni rajta akár napokig. Lásd David Bowie májrákja. Napokig aggódtam, hogy ha Ő meghalt, pedig pénze is volt bármilyen kezelésre, akkor Nekem aztán tényleg lőttek. Tehát nem csak akkor forog az agyam, amikor jobb dolgom sincs, áááá dehogy. Gondolkozom amikor főzök, amikor fürdöm, amikor eszem, beszéd közben, de még álmomban is. Szóval 0-24-ben. Ez egy nagyon megterhelő dolog, hiszen sokszor megakadályoz abban, hogy egy adott helyzetben jól érezzem magam, sőt gyanítom ezért fáj a fejem olyan sokszor. Két dolog tud kizökkenteni ebből az állapotból, a sport és ha valaki jól megmondja az arcomba, hogy hagyjam már abba a témázást. Szerencsére akadnak lelkes egyének, akik vissza zökkentenek a földre, de biztosan marha fárasztó lehetek mások számára. Meg voltam győződve arról, hogy minden ember ilyen. De, képzeljétek, nem! Felvilágosított Kedves Tünde Doktornő, hogy már pedig vannak olyan emberek, akik nem agyalnak egész áldott nap. Anyám, de irigy vagyok!

Naponta felszállok egy érzelmi hullámvasútra, amihez még a vidámparkba sem kell elmenni. Ne irigykedjetek. El sem tudjátok képzelni, hogy miket tudok Én összehordani a fejemben. A legutóbbi agybajom, hogy anyának sem egyszerű, de egyedülálló rákosnak meg pláne. Nem tudom, hogy a sortársaim ezt hogyan élik meg, de Én nem túl jól.

Számomra hatalmas talány, hogy mennyit tudjon a gyerek? Milyen mélységben menjek bele a témába, hiszen az utóbbi egy évben csak azt látta a Maki, hogy az anyja mást sem csinál, mint vagy a kórházban van, vagy otthon vergődik az ágyban. Egyik nap az anyám hordja az oviba, majd az apja megy érte, de beugrik Mónika barátnőm is érte. Kész logisztika, még szerencse, hogy elvégeztem egy ilyen tanfolyamot. Úgyhogy sikerül mindenkinek jól bekavarnom az életébe, hétköznapjába, de mindannyiuk klasszul állja a sarat. Örök hála érte! 

Visszatérve Makira, drágám elég sűrűn kapja az elutasításokat, hogy ilyet nem tudok veled játszani, meg olyat, meg rosszul vagyok, fáradt vagyok, vigyázz meg ne üsd a hasam, meg ne üsd a mellkasom ( Port miatt ), és jön a ne haragudj Makikám szövegem. Sőt, arra is volt példa, hogy leülök és azon kapom magam, hogy elaludtam az állandó fáradtságtól. Ő pedig szép csendben, engem nem felébresztve legózik egyedül a szobájában. Hát nem egy fantasztikus gyerek?

Nyilván voltak, vannak, olyan napok, hetek, amikor jól vagyok, ekkor a maximumot kihozom magamból és próbálom bepótolni az elveszett időt, de többségében sajnos a vergődős van előnyben. Persze beszélünk(tünk) erről a helyzetről, mert titkolózni és hazudni nem szabad, hiszen Ő sem most jött a falvédőről. Tudja, érzi, hogy baj van. Állítása szerint, csak szomorú. Tisztában van azzal, hogy valami nem stimmel, attól függetlenül, hogy a család megpróbálja úgy intézni, hogy ne érezzen ebből túl sokat, csak pont annyit, amennyit kell. 

Tehát rákos, örökké agyaló anyukának lenni kimondottan szar. Bár erről anyámat is meg lehetne kérdezni. Az Ő helyzete sem egy matyóhímzés. Maki félt engem, Én féltem a Makit, anyám félt engem, ördögi kör. Aggódom, hogy majd nem nem csinálhatok neki minden reggel uzsit, nem kérdezhetem ki a szorzótáblát, nem érem, meg hogy elvégzi az iskolát. Nem tudok neki segíteni a tanulásban, nem látom az első szerelmét, nem vasalom ki az ingét az érettségire, nem izgulhatok egész éjszaka, hogy haza ér-e a buliból, nem látom, hogy milyen okos, udvarias, talpraesett,szeretetreméltó, jóképű felnőtt lesz belőle.

Ha nem lenne gyerekem ebben a helyzetben,talán könnyebb lenne? Akkor csak a tyúkkakás, unalmas életemet félteném? Halvány fogalmam sincs és válaszok sem lesznek rá. Egy biztos, mára inkább csak az Övét féltem.  

Ezekhez hasonló a démonokkal a fejemben kelek és fekszem minden áldott nap. Kemény. Na ezt most nem azért írtam, hogy tessék engem sajnálni. Nem kell, jelenleg nagyon jól elvagyok a bőrömben! Csak napok óta ez járt a fejemben és gondoltam, ha leírom, ki is megy onnan. Ilyen ez, megírom és huss.

Most pedig ismétlés következik. Ne gondoljuk, hogy csak a szomszéd csajjal, pasival, időssel történhet ilyen. Szinte mindig leírom, hogy bárkire, bármikor lecsaphat ez a betegség. Ezért ne vegyük természetesnek, hogy majd jól megvénülünk és dajkáljuk a kis unoka pulyát, meg jól kipletykáljuk Mariskanéni tehenét a ház előtti kispadon. Gyerekszeretgetésre fel! Hacsak el nem menekül előlünk, mint az enyém teszi néha. Nem is értem. 

Egyszóval, mindenki nyugodjon le, nem adtam fel a harcot. Onko-teamen voltam, szövettan rendben. A hátam közepére sem kívánom, de kedden újra belevágok a kemoba és csak imádkozom, hogy az utolsó menetek következzenek.

Szép napot, estét, éjszakát! Mindenki válassza ki a megfelelőt. Puszi

Ui. Bocsi Maki, hamarosan anyád a régi lesz!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://totandiblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr3112484563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Icu Csernus Lászlóné 2017.05.08. 16:06:58

Szia Andikám!
Tudod évekkel ezelőtt(12) mikór a szüleink eltávoztak,mondom Apónak,hogy most mi következünk.Hát olyan fordulatot vett az életünk amire nem is gondoltunk.2007. 07. 27.-én a fiunk 31 évesen itthagyott szülőket ,feleséget ,3 gyereket.Tudod furmányosan van ám leírva a sorsunk.Sok próbát ki kell állni.Andikám álljad a sarat,mint eddig.A gondolat és az energiám állandóan ott lebeg körülötted.Millió puszi

Tótandi 2017.05.08. 19:09:55

@Icu Csernus Lászlóné: Köszönöm Neked Icuka, hogy ezt leírtad! Állom a sarat. Soha nem fogom feladni.

Timil 2017.05.11. 15:48:44

Véletlenül botlottam a blogodba, együltő helyemben elolvastam, és tudd, hogy újabb szurkoló van a csapatodban. Ismeretlenül is nagyon szorítok neked, mert csuda egy csaj vagy te, Tót Andi, és a csuda csajokon nem fog ki semmi, még a Dög sem! Szeretettel gondolok rád, és drukkolok neked! Timi
süti beállítások módosítása