Éljen a fájdalomcsillapító - 2016.06.25.
Egy napja szedem a fájdalomcsillapítókat, napi 5-öt. Nem hiszem el, tényleg? Hol a fájdalom? Simán felkeltem az ágyból? Csak úgy, ahogy a régi Tótandi? Húú de élveztem! A Dr. Nő szerint majd alszom ezektől, és ha ettől is előjönne a fájdalom, az egy jel, hogy abba kell hagyni, hiszen akár le is szakadhatnak a varrataim. Dehogy alszom, amikor járni is tudok! Mint aki megtáltosodott. Oké most egy kicsit túloztam, csigaséta volt. Anyuval elmentünk a Tescoba. Láss csodát, megjártam. Nem nagy bevásárlásra kell itt gondolni. Beültünk egy cukiba. Hihetetlen volt. Sétáltam, úgy rendesen, nem derékszögbe hajolva vonszoltam magam, sütit ettem, szigorúan piskótatekercset, sütött a nap és emberek közé mentem. Valakinek ez egy átlagos nap. Nekem nem. Minden percét élveztem. Nagyon hálás vagyok ezért.
Szentesi Éva: Hamvaimból - 2016.06.27.
Ma reggel megszállt az erő. Nem is akármilyen. Keljünk útra anyukám! - felkiáltással meg is volt a napi tervezet. Kihasználom, hogy a gyógyikáim még mindig hatnak. Igaz anyám rögtön frászt kapott, de ő csak sodródott Velem. Valami pörgető tuti volt a cuccban, amit szedtem, mindent akartam, amit már egy hónapja nem tudtam megtenni. Kicsit túlterveztem magam. Egy volt a biztos, a nagybetűs KÖNYVET be kell szerezni! Bármi áron. És igen, sikerült, megvettem: Szentesi Éva: Hamvaimból. Imádom.
Csontszcintigráfia - 2016.06.28.
Eljött ez a nap is. 8.30-ra megint kórház. Rögtön be is adták a kontrasztanyagot vénásan. Majd közölték, hogy három óra várakozás után menjek vissza és azután lesz a vizsgálat. Ebből lett 4 óra.Ez a vizsgálat 20 perces, olyan, mint a CT. Megmutatja, hogy van-e áttét a csontban. A derekam ismét fáj, bár még nem annyira hevesen. Rettenetesen félek. Miért dob a sors elém újabb köveket? Legyen mit átugorni? – ugráltam már eleget, köszönöm. Mit kell még megtanulnom az élettől? Nagyon el voltam keseredve, de nem adom fel. Ezt is megcsinálom.Eredmény csütörtökön.
Az eredmény - 2016.06.30.
Nem lehet elmondani, nemhogy leírni, hogy mit is éreztem ebben a két napban. Tudom, nem szabad idegeskedni, de mi van, ha mégis a legrosszabb fog bekövetkezni? Csontrák. Belegondolni is borzasztó volt, már a saját temetésemet szerveztem magamban és azt hogy, ki fogja felnevelni a gyerekem? Reggel korán keltünk, mivel lejárt a gyógyszer javaslatom és a tüdőgondozóba is kellett mennünk. Változatosság kedvéért allergiás-asztmám van. Persze nem csak időszakos, állandó, csak hogy bonyolítsam a helyzetet. Ezt mind úgy, hogy 10-re az onkón legyünk.
Szentesi azt írta a könyvében: " A rövid diagnózis a jó." Mire felértünk a kórház emeletére, kihordtunk legalább 2 infarktust lábon.
Kikértem. Az enyém 2 sor volt: Csontmetasztázis nem igazolható.
Sírtam, anyura borulva, mint egy hülye gyerek. Nincs a gerincemben daganat! Isten és az angyalok velem voltak, nagyon kértem, hogy segítsenek. Nem tudom elmondani, azt amit éreztem. Azt a hálát, azt a boldogságot, hogy végre egy valami sikerült. Fel sem fogtam.
Irány az onkológia. Csak egy néni volt előttünk. Tényleg ilyen szerencsés ez a nap? Olyan régen éreztünk már ilyet anyuval, hogy igen, ma minden sikerülhet. A Főorvosnő is nagyon örült az eredménynek, habár még mindig nem tudjuk mi okozza a fájdalmat. Gyógyszerek maradnak.
Irány a Honvéd Kórház, ahol végre meg tudom csináltatni a kezemen az ENG vizsgálatot. Éééésss igen, ez is jól sikerült. Nincs alagút szindrómám. Valószínű a nyaki csigolyánál van becsípődve egy ideg. Menjek MRI-re. Nem megyek…arra pont nem érek rá.
Irány vissza a sebészetre. Vissza kell vinnünk az eredményt Papp-Szekeres Főorvosnak. Persze lekéstük, elment műteni. Nem gond, hétfőn 8-ra ott vagyok.Köszönöm ezt a napot! Nem volt benne olyan perc, amikor ne éreztem volna magam szerencsésnek.Most igazán azt gondoltam: hogy igen, ezt megcsinálom, végigmegyek mindenen, meg van hozzá az erőm. KÖSZÖNÖM!
