Ez a nap is eljött. Vártam is, meg nem is. Vagyis be voltam tojva. 6.30-ra ismét irány a „wellness szálló”. Lehetünk még egy páran, aki nem érti, hogy miért is kell hajnalok hajnalán ott lenni. A laboros néni, a kartonozós néni, de még az orvos is ekkor fordul a bal oldalára, de egy szintén PORT-ra jelentkező Úr és Én szorgalmasan ott ültünk a megadott időpontban az álmos onkón.

Lezajlott a bejelentkezés, felmentem a kijelölt szobácskámba. Vérvétel és infúzió került a karomba, ameddig nem kerülök sorra. Babszemmel a hátsómban vártam, hogy mikor következem. Nem viszik túlzásba ezeket a beültetéseket. Csütörtökönként négy szerencsés kaphatja meg. Én gyorsított időpontban, egy hónapot vártam rá. Addigra csak 3 helyen égett meg a karom. Köszönjük OEP, láttam pár megégett kart, kicsivel több embernek lenne erre szüksége, mint csütörtökönként négy embernek.

Aki nem tudná, hogy mi is ez, egy kis infó a www.daganatok.hu oldalról:

„Port-katéter: Teljesen a bőr alá helyezik. Ez egy kis fém kazetta gumi felsőrésszel, melyet a mellkas bőre alá ültetnek be. A katéter a bőr alatt, a kulcscsontnál egy vénába, majd a szívhez vezet. Vérvétel vagy transzfúzió esetén a nővér egy tűt vezet a porton lévő gumi felsőrészbe.”

Elvileg 5 évig bent lesz. Innen fognak ezentúl vért venni, infúziót ide kötik be, a karjaimat nem terhelve. A kivétele is egy ugyan ilyen műtéti eljárás.

Fél tíz volt, amikor jöttek értem. Én következem. Még a lábamon mentem a műtőbe. Vetkőztem és feküdtem a műtő asztalra. Mindenki zöldben, a branülömbe mindenféle csodaszert benyomtak, ami által kicsit bódult lettem. Kitapogatták, hogy pontosan hova és melyik oldalra helyezzék, majd letakarták az arcom, testem és kezdődött. Nem igazán éreztem semmit, enyhe matatást. Közben folyamatosan kérdezgettek, hogy jól vagyok-e, nem fáj-e, beszéltek hozzám. Kb. 25 perces műtét volt az egész, majd tolókocsival vissza a szobácskámba. 2 óra alvás után megbeszéltem az orvosommal, hogy Én otthon is tudok ennyire szenvedni, tehát legyen szíves haza engedni. Engedély megadva, infókkal ellátva. Nem emelhetek, nem érhet ütés, nem érhet víz. Délután ötkor kaptam meg a kilépőmet.

Most ez úgy írom, mintha Én ezt marha jól viseltem volna, de nem. Borzasztóan fájt a mellkasom, a karom, bizonyos mozdulatoknál. Én bátor arcos-harcos úgy gondoltam, hogy reggel kocsival érkeztem, azzal is távozom. Nem is értem. Matyikámban ( Matizkám ) szervo, nekem meg erőm nincs. Tehát jó párosítás. Anyukám megint riasztva sofőr szolgálatra.

Estére már a fájdalomcsillapító is társam lett, elfáradtam, a mozgásom is elég korlátozott. Elképzelni sem tudom, hogy a következő héten mellkason szúrnak egy vérvétel miatt, sőt a gyógyító kemoterápiát is a mellkasomba kapom. Kedden viszont újból csatára fel! Irány a 4. kemo, már csak 8 lesz hátra.