Egyik napról a másikra. Röviden így is leírhatnám, na de azért csak kifejtem egy kicsit. Hiszen ha egyszer 100 évesen és szenilisen ezt visszaolvasom, akkor majd csodálkozom, hogy Én vagyok az az erős csaj, aki ennyi mindenen keresztülment.

Igazi dátum nincs is, hiszen hónapok óta érzem, hogy valami nem stimmel a derekammal és a gyomrommal. Hasmenés, hányás, szédülés, minden van, ami kellemetlen dolog csak jöhet és megkeseríti a mindennapokat. Persze ezt mind betudtam annak, hogy a Gabival külön megyünk. Időközben mentünk és csak az ideg „ment rá” a gyomromra. Az idegbaj bármire képes, főleg ezekre a tünetekre.Elkezdtem az új életem Kecskeméten. Igazán azt éreztem, hogy megnyugodtam, megtaláltam önmagam és helyem az életben.

Május eleje volt, amikor elkezdődött. Bármit, mennyiségtől és kajától függetlenül ettem, fél órán belül, szó szerint 6-7 hónapos terhesre felpuffadtam és görcsöltem. Amihez még társult olyan szintű derékfájdalom, hogy se állni, ülni, feküdni meg csak egy pozícióban ment, a bal oldalamon. Azt hittem, hogy szét fog szakadni a hasam. Ez ment 2 hétig. Éjszakákat szenvedtem, a Makikámmal csak fekve játszottam. Enni meg csak nagyon óvatosan. Gondoltam én már mindenre, leginkább gluténérzékenységre. Elkezdtem fogyni, viszont máson sem éltem, csak gyógyszeren. Munkahelyen is megszenvedtem, ha ettem. Így teltek a napok. Egyik hétvégén bementem az ügyeletre. Előtte direkt megettem fél kiflit, hogy bizonyítékkal menjek. Még fotót is készítettem. Előtt-utána. Akinek ezt megmutattam, nem hitt a szemének, hogy létezik ilyen. De létezett.

A „kedves”. „tanult” kb. 20 éves, Doktornőnek nem nevezhető Doktornő azonnal megmondta a diagnózist:Terhes vagyok. Már a gyereket is majdnem belém beszélte, ha még sokáig mondja, lehet, hogy el is hiszem, hogy akárhogy is, de terhes lettem.Ha meg nem, diétázzak valamire, mondjuk szójára és szedjek Quamatelt és a Viszontlátásra! Hazamentem szenvedni még pár napot.

Egyik keddi napon elvittem a Makit moziba. Persze vettünk pattogatott kukit, tudván, hogy Makikámnak sem jó, meg az előző napokból kiindulva, nekem sem, de hajrá. Majd pukizunk együtt egy kicsit, meg hasmenésünk lesz, éééssss?? Bárcsak így lett volna. Makikámnak a tervezett szerint alakult az este, de túlélhető volt. Mozizásért megérte. É már napok óta nem tudtam aludni a puffadástól, görcstől, de ami ezen a napon jött, az túltett mindenen. Hajnal kettőig voltam úgy, hogy vagy hívok magamra mentőt, vagy felfordulok. Végül elaludtam. Végre.