Azokról az emberekről, akik mellettem vannak, nem tudnék eleget írni. Nekik egy külön fejezet jár, hiszen ők is hősök, mivel rendületlenül kitartanak mellettem.

Anyukám, a drága szemrebbenés és általam nem látott könnyek nélkül csinál végi mindent. Tudom, hogy sír és aggódik. Hiszen milyen azt végignézni, hogy a gyerekük felett ott lebeg az a fránya kaszás. Talán anyu sem fogta fel egy ideig. Szerintem ő is azt várta, hogy ébredjünk fel ebből a rák-álomból. Úgy vettem észre, hogy még mindig homokba dugja a fejét. Persze letagadná, mint azt is, hogy horkol.  Mivel a nők nem horkolnak ugye, és még sok mást sem csinálnak. Jelenleg is itt lakik nálam. Főz, hurcibál a kórháza, takarít. Ezt mind olyan lelki erővel, amire csak egy anya képes. Néha nem látszik, de szeretlek anyukám, anyád,anyuuuu, anyuka és ki tudja még, hogy hány becenéven szoktunk téged szólítani Timikével.

Tesókám. Drága tesóm a Timike. Azt hiszem Ő is rémálomnak gondolta először. Jön, segít, mellettem van mindenben. Igazából Ő az Én Dr. Csernusom. Pedig neki is meg van a maga baja, de most bennem tartotta és tartja a lelket. Nagyon bírom, jól beolvas ha fejembe a kell. Mivel nekem úgy kell. Különben megint átveszem a Terézanya szerepet és elfeledkezem magamról, hogy most Én vagyok a fontos. Hajlamos vagyok mindenki problémáját beszippantani, megoldani és majd valamikor, vagy soha, következik a sajátom. Timike elég hatásos azt hiszem, hiszen kezdek rájönni, hogy ideje magammal foglalkozni.

Mamikám: A drága nagymama, a mamikám. Úgy érezem, hogy Ő örül, hogy gondoskodhat valakiről és újra van társasága. Őrül, hogy valamiben újra hasznát veheti valaki, mióta a papa elment. Főz, szóval tart és sajnálgat. Imádom. Róla bőven elég annyi, hogy nagyon szeretem.

Gabi és családja: Külön vagyunk, de 100%-ban mellettem áll. Nagyon aggódott. 2 hétig nálam lakott és ő intézett mindent a Makikám körül. Vitte oviba, intézte a kis életét. Egy rossz szavam se lehet rá, nagyon ügyes volt. Köszönöm! Megbocsátottam neki, de ettől függetlenül nem érzem azt, hogy nekünk együtt kellene folytatnunk. A szülei, Jutkamama és Lacibácsi, amiben tudnak, segítnek. Ha gyógyszert kell hozni, hozzák, ha a Makira kell vigyázni, vigyáznak. Tehát Ők azok, aki bármi áron, ha kell, segítnek ebben a nehéz helyzetben.

Kollégáim, barátaim, munkahelyem: Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Amint kiderült az állapotom, szeretetáradatot kaptam, töménytelen mennyiségben. Nem tudom kifejezni, azt a hálát, amit irántuk érzek, mert amit Ők nyújtottak és nyújtanak nekem folyamatosan, az valami emberfeletti. Őszintén bevallva, soha nem gondoltam volna, hogy engem ennyien szeretnek, hiszen mindig egyedül éreztem magam. Vagy csak nem vettem észre? Nem tudom. De nagyon sokszor azt éreztem, hogy Én bármit megtennék és meg is tettem bármelyik barátomért, kollégámért, viszont magányos maradtam. Én olyan típusú embernek tartom magam, hogy nekem az az öröm, ha a másoknak örömet tudok okozni, vagy csak lássam a másikat nevetni. Eszerint is éltem az életem, magamat teljesen háttérbe szorítva. Közben pedig mindig azt mutattam, hogy Én vagyok a világ legvidámabb és legboldogabb emberre. Azt hiszem ez őrölt fel. Visszatérve a barátaimra, Anettkám a Muttikám a lelki támasz I., mindenben számíthatok rá. Kisfia Martin, az Én Kristófkám legjobb barátja. Adri az örök, a gyermekkori barátnőm. Tündi a lelki támasz II. Mónyikám a bébiszitter. Ő gondoskodik és gondoskodott Makikám szórakoztatásáról, ameddig kórházban voltam. Hatalmas segítség. Bevallva kellemesen csalódtam benne, és nagyon hálás vagyok neki. Niki a szomszédasszony és műkörmös, aki képes volt behozni a felszerelését a kórházba és megcsinálni a körmeimet, akár egy szalonban. Judit és Betty a felvidítók és egyben kolléganők. Eszméletlen csajok. Ők a fix pontok a életemben. Mindenki mást, megtanultam szelektálni. Ilyenkor eljut az ember lánya oda, hogy csak olyan emberekre van szükségem, akik valamilyen pozitív dolgot hoznak az életembe és nem csak egyszeri kíváncsiskodók vagy hírvivők. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Őket rendelte mellém. Egyikőjük mondta nekem: Andika, nem gondolod, hogy most azt kapod, amit te is adtál mindenkinek? Nem tudom.. lehet. Jönnek, látogatnak, támogatnak és vidítanak. Sosem tudom ezt nekik viszonozni. KÖSZÖNÖM!

További kollégáim: Csak hogy róluk se feledkezzem meg. Azt gondoltam, csak szimpla kollégák és ennyi. De nem. Ők különlegesek. A kórházba felváltva látogattak, szórakoztattak és tartották bennem a lelket. Mai napig jönnek és biztosítanak a szeretetükről. Köszönöm Nektek!

Munkahelyem és a Főnök: Szerintem senki nem hiszi el, ha leírom, hogy mi minden az, amit az Én munkahelyem és a Főnököm meg tesz értem. Meg voltam győződve, hogy a Főnököm utál. De úgy komolyan, nem bír. Hangosan, nyerítve tudok röhögni, elszórakoztatom a többieket (persze csakis munka közben), össze vissza vagyok tetoválva, ironikus a humorom és makacsul tudok ragaszkodni az igazamhoz. Támogatják a gyógyszereimet, csak szla-t kell vinnem, fizetésemet megemelték erre az időre, mivel a táppénz nagyon kevés, bármilyen költséget átvállalnak. Ami a legfontosabb, várnak vissza. A Főnököm olyan lelki erővel támogat, hogy hihetetlen. Pozitívan csalódtam benne. Ami a legfontosabb, hogy egy olyan emberrel hozott össze, akivel úgy érzem örökre az életem része lesz. Ő Erzsébet.

Erzsébet: Ő a nagybetűs ERZSÉBET, a gyógyítom. Laci, a Főni ajánlásával kerültem el hozzá. Ő is hozzá jár, rengeteg úgymond siker sztorit hallottam már Róla, hogy milyen gyógyításokra képes. Amikor bekerültem a kórházba, Laci felhívott. Ha gondolom, összehoz vele, gondolkozzam el rajta. Nem kellett gondolkoznom, rögtön igent mondtam rá. Lebeszélte és szólt, hogy másnap hívjam 10:00-kor. Így is tettem. Az első telefonhívás alkalmával már izzott a telefonom. Éreztem azt a pozitív energiát, amit Ő áraszt magából. Bemérte az aurámat, megtisztított. Minden rákos sejtett eltávolított a testemből. Ellátott jó tanácsokkal a gondolkozásommal kapcsolatban. Mai napig, minden kezelés, minden fájdalom előtt hívom. Bármilyen hihetetlen segít. A segítségével, olyan rohamtempóval épültem fel a műtétből, hogy 1 hetet feküdtem csak bent műtét után. Egy csoda. Imádok vele beszélni, minden alkalom annyira felturbóz és erőt ad, hogy azt érzem, bármire képes vagyok. Félek nehogy terhes legyek neki, de minden vágyam, hogy egyszer személyesen is találkozzam vele. Ahogy ő mondja: „Minden úgy van, ahogy Erzsébet mondja” és igen, így van. Köszönöm Drága Erzsébet, hogy vagy Nekem!