Ez a rész most nem az a való világ, ami az RTL-en megy. Ez a szomorú valóság az onkológián. 4.kemomra érkeztem. Ez volt a vízválasztó, gondoltam én, hiszen a Főorvos Úr beígérte a PET-CT-t. Gyorsan el is kaptam egy szóra. Ezt szó szerint kell venni, mert úgy rohangál, mint pók a falon. Sportoltat bennünket rendesen, futva kell kérdezni. Gyorsan hadartam is a kérdést, nehogy mondandóm felénél már a folyosó másik oldalán járjon. Főorvos úr, akkor mi jön a 4. után? Hát az 5.-ik. Esetleg egy ultrahang. Jött a válasz, és már ott sem volt. Én meg leesett állal ültem tovább az ágyamon. Nem a válasza miatt, de valami volt a levegőben, ami miatt egész nap nagyon feszült és lehangolt voltam.

Még mindig kedd. A kisfiam dadája, drága Katikám minden alkalommal jön látogatni. Nem..nem miattam jár.31 éves lánya, szintén (kis) Kati is itt fekszik az osztályon. Tüdő és agydaganattal. Egy különbséggel, Ő a „B” oldalon. Gondolom sejthető, hogy mit jelent az „A” és a „B” oldal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy U alakú folyosó A és B oldalra keresztelve. Én az „A” oldalon fekszem sokad magammal, akik még kapnak kezelést. „B” oldal azok a hősök,akik már nem kapnak semmit, csak várnak. Reménykednek, várnak a csodára, az angyalokra, vagy bármire. Az az oldal általában ennek a rettenetnek a befejezése. Sajnos.

Drága Katikám ezen a napon is jött, pedig azon a napon nem Én voltam a fontos, de jött, ahogy ígérte. Láttam az arcán valamit. Azt mondta, hogy ma itt éjszakázik, megengedték a nővérek. Tudom, hogy tudta, mi fog következni. Még aznap reggel is azt mondta, bízik abban, hogy haza viheti Kis-Katit. Otthon majd meggyógyul. Mindketten tudtuk, hogy nem így lesz. Egy anya az utolsó tized másodpercig is bízik, soha nem adja fel. Ezt csinálja az Én anyukám is.

A kemo nagy részét eközben átaludtam, amit már a PORT-ba kapok. Határozottan jobb, mint a karomba. Este a Főorvos Úr ügyelt. Este tíz körül lehetett, amikor láttam, hogy ég az irodájában a villany. Vettem a bátorságot és bementem. Elmondtam neki mindent, az érzéseimet, hogy miért szeretném ezt a vizsgálatot. Meghallgatott, de a válasza ennyi volt: - Majd kitalálok valamit. Ezzel véget ért a beszélgetésünk és marhára el voltam kenődve. Kiültem a teraszra a bizonytalanságommal. Marika néni is ott volt. Ő is a B oldalon „lakik” a tüdőrákjával. 50 év körüli, nagy magas asszonyka. Beszélgettünk. Volt ott mindenféle téma, amiről csak a háziasszonyok tudnak csevegni. Végre volt 2 olyan óra, ami nem a betegségünkről szólt, hanem azokról, akik voltunk. Marika néni másnap megint kint ült. Csatlakoztam és egyszer csak sírva fakadt. Megköszönte Nekem az estét, hogy végre újra jól érezte magát. Nagyon sokat jelentett neki, hogy akadt valaki, aki nem csak a tüdőrákját látja. Annyit mondtam Neki, hogy: Tudja mit Marika néni, ha legközelebb jövök, addigra kitalálom a következő témát, vagy hozok kártyát. És így is lesz. Az hogy valakinek ekkora örömöt tudtam okozni egy kis beszélgetéssel, leírhatatlanul boldoggá tett.

Szerda este volt, Katikám egész nap nem jött. Ilyen még nem volt. Este átsétáltam a B oldalra. Habár már előre tudtam a választ. Kis-Katika hajnal egykor elment az angyalokhoz. Mindenkit megrázott, hiszen Kis-Katika a családjával együtt mindenki szívéhez nőtt. Attól a perctől kezdve, ahogy megtudtam mi történt, lezuhantam a poklok legaljára. Én is a „B”-re fogok kerülni, a családom is ezt fogja csinálni, mi lesz a kisfiammal, de nem tudok majd mit tenni, mert a „B”-n leszek. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. Nem tudtam uralkodni a félelmemen.

Kis-Katika több mint fél évvel ezelőtt az „A” oldalon kezdte. A két lábán sétált be kezelésre, úgy ahogyan bárki más. Az, hogy szembesültem ennek a betegségnek a végével, nagyon megrázott. Igen, van sok ezer ellenpélda. De ott, akkor ezt képtelen voltam feldolgozni, még most is a hatása alatt vagyok. Keddtől csütörtökig, ameddig bent voltam, még hárman mentek el. Egy 29 éves lány. Emlékszem rá, gyönyörű fekete haja volt. Egy 47 éves anyuka, akinek a legkisebb gyermeke 6 éves és egy 52 éves férfi. 

Eljött a csütörtök. Még a pszicho-csajom sem nagyon tudott mit kezdeni velem. Nem volt kedvem beszélgetni, és ha nincs kedvem, akkor nem is beszélek. A Főorvos Úr viszont megtalált és csak mondta, mondta a terveket. 6 kemo után mehet a PET-CT, ha úgy gondolom. Elmondta az előnyöket, hátrányokat. Kérdezgetett, megnyugtatott. Azt hiszem, kezd alakulni a kapcsolatunk. 

Úgy döntöttem, hogy meggyógyulok, nem adom fel! Nem tehetem meg. Úgyhogy viszlát „B” oldal. Rám ne számíts, számomra megszűntél létezni!