A 6. kemo-túra után szépen, ahogy a nagykönyvben meg van írva és ahogy a Fődokim megmondta,a a fejem elkezdett pöttyösödni. Az új kemom mellékhatása, csak hogy fokozzuk még a helyzetet az, hogy újra tinivé váltam, elkezdett begyulladni az arcom és jöttek a pattanások. Semmi problémám nem lenne a tini korral, ha az életkorom és a testalkatom is követné ezt a vissza fejlődést, de ez kimondottan az arcomat vette célba. Azután következett a fejbőröm és a fülem rejtett zugai is begyulladtak. A fejem bedagadt és egy tűzgolyóvá változott. Orrfújás? Na az volt ám az igazán kellemes. Bbrrrr... Szépen el is teltek a napok a hetedikig túráig. Az aki szép, az ragyásan is szép elképzeléssel a hetedik kemoig bejártam riogatni a munkatársaimat.

Szokásos forgatókönyv szerint indult minden. Sorba állás a felvételi pultnál, azután kartonostól, csomagostól irány a szállás. Imádtam a fogadtatást, ki gondolta volna, hogy az ápolók is ismerik a humort. Vagy engem. Peti ápolóval találtam magam szemben, akinek az első mondta a következő képen hangzott. Hmm, a pöttyös az igazi! Majd a Fődokim köszönés helyett a következő mondattal üdvözölt: Szép az arca Andrea!

Azt hiszem ezzel mindent elmondtam, hogy ebben a remek helyzetben még mennyire szarul is néz ki az ember lánya. Fantasztikus. Kicsit se nyomta rá a hangulatomra a csodálatos kinézetem. Igen igen, ilyenkor ez a legkevesebb, mondanátok... de nem. Igenis számít, hogy kihozzam magamból a maximumot, kompenzálva ezzel azt, hogy mennyire rosszul érzem magam lelkileg. 

Dokikám egyik reggel ezerrel berobog. Már ott nem stimmel valami, hogy aznap már egyszer meglátogatott és a vizit is megvolt. Nagy a baj Andrea! Egy kemo kimaradt. Tudniillik elfelejtettem mondani, hogy a két nagy kezelés között fel kell venni egy kisebbet is. Azaz kellett volna... Elnézések közepette próbáltam felszedni az állam a földről. Ez valami vicc? Nem, nem volt az. Fődokikám a nagy átjáróház közepette elfelejtette közölni, hogy egy hete is jönnöm kellett volna az ambulanciára egy gyors menetre, Nem tudok mit hozzá fűzni.

Szombat reggel megkaptam a kis tojáskámat a nyakamba, és vasárnap este végeztem vele. Mivel ez egy új terápia, persze újabb mellékhatások is csatlakoztak a ragyáim mellé. Imádom. Váratlan hidegrázások, bőrkirepedések, fájdalmas orrfújás a nyálkahártya szárasság miatt. Hát kell ezeknél jobb? Tehát azt hiszem érthető, hogy nem csattanok ki a boldogságtól.

Eljött a kis-kemom ideje is. Reggel 8-kor beültem, irány a vérvétel. Eredmény kb. másfél óra. Gondoltam ez még egy tűrhető várakozási idő, talán még bejutok dolgozni is. Igen "hamar" délután egykor már be is kerültem az orvoshoz, aki engedélyezte a kemot. Ami azt jelentette, hogy még ezek után fogják csak előállítani. Megtanultam várakozni, de ezt most valahogy nagyon rosszul viseltem. Délután 4-re sikerült is zárnom ezt a menetet.

Nagyon úgy tűnik, hogy ez a posztom sem nem jókedvű, sem nem humoros, talán még el is aludt rajta aki olvasta, de ilyennek is lenni kell.

Pár nap múlva indulok a 8. nagy kemomra. Kitartás Andika, már nem sok van hátra!