Amit mondtam, megmondtam. A reklámsztori most következik. Hiszen ez egy olyan mesébe illő történet, amit nem sűríthetek be valahova csak úgy. Kezdem az elejéről. Randi a csoda sebésszel. Elmondja, hogy ugyanabban a vonalban fog felvágni, ahol az előző. Hosszú műtét lesz stb... stb.. és kérjem meg a családtagokat, barátokat, hogy menjenek el vért adni, hiszen szükség lesz rá. Emiatt még a műtét is elmaradhat, hiszen volt és van is rá példa.
A kérdőjelek rögtön cikáztak a fejemben. Ezt meg hogyan? Kérdem Én. Bemennek a családtagok, barik a vérellátóba és irányítottan, szólnak hogy Nekem kell. Ennyi. mintha ezt mindenkinek tudni kellene. Én legalábbis nem tudtam. Viszont valamit tenni kell, hiszen az Én családom egy mikro-family. Aki adhatna vért az kb. 4-fő, de abból kettőt elutasítanak már ez elején, mert tuti gikszeres. Valamit tenni kell, hiszen pörögnek az órák ezerrel.
Kitaláltam, hogy ha már van egy ilyen jó közösségi oldalunk, mint a Facebook, akkor vegyük hasznát, ne csak a napi menüt, a karácsonyfát, eljegyzéseket, az önbizalom növelő bölcsességeket, és a hogyan fogsz kinézni 100 év múlva bejegyzéseket lájkoljuk. Tehát megcsináltam a saját felhívásomat irányított véradásra és uccu neki nyilvános megosztás. Nem volt más választásom. Legfeljebb, ahogyan Én is teszem, de ígérem többet nem fogom, tovább görgetik az emberek. Tudoooom gáz. Tényleg tovább görgetem, hiszen általában azt gondolom, hogy ezek kamu kiírások. Legfeljebb az enyémet is lekamuzzák, páran pedig megszánnak és elmennek. Ennek ellenére történt egy olyan csoda, ami teljesen felfordította az életem, és gyanítom a vérellátókba dolgozók hetét is. Pár óra alatt több száz, majd a következő napokban kb. 2600 megosztással, kb. 150 hozzászólással, több száz ismerősnek jelöléssel, támogató üzenetekkel, és homoktövissel ellátott csomaggal lettel gazdagabb.
Elnézés kérek, akinek nem válaszoltam, egyszerűen nem ment. A telefonom megállás nélkül csipogott. Elég beszédes vagyok, de szavakban nem kifejezhető az a hála és köszönet, amit érzek! Köszönöm, hogy szakítottatok erre időt, energiát, főleg akit a végén még el is utasítottak valamilyen okból. Mentek vért adni barátok, barátnők, ismeretlenek, rokonok, kollégák, ájulósok, valaki elsőnek adó, betoji, csak nekem adó, iskolások, házaspárok, gyerekeket otthon hagyó, másik városban lakó, blogolvasó, cégek, munkahelyek, főiskolások és még tudnám sorolni. Felhívások születtek, hogy adjanak Nekem vért. Szóval FANTASZTIKUSAK VAGYTOK EMBEREK!!! Összetartásból, emberségből több milliósra vizsgáztatok. A mai napon már annyi a vér, hogy lassan egész Kecskemétet el lehetne látni Vele. Tehát a műtétemnek vér akadálya nincs, Nektek köszönhetően! Köszönöm még a kecskeméti vérállomásnak, hogy szorgalmasan gyűjtötték Nekem az igazolásokat és a kedvességüket, mert ez a hír járta.
Ma Magyarországon hatalmas vérhiány, műtétek maradhatnak el. Sőt, ott van az onkológia, sok betegtársamnak kell egészséges vér a kemoterápia folytatásához. Soha nem tudhatjátok, hogy akár Neked, a családtagodnak, barátodnak mikor lesz rá szüksége. Neked csak egy tűszúrás, másoknak az életet jelenti! Nézzük a jó oldalát is, felfrissül a véretek, nem is olyan rossz dolog ez! Lehet hogy még a ráncok is kisimulnak, ki tudja. Bárkihez jussod el a véred, hozzám vagy máshoz, legyél büszke magadra, hogy segítettél valakinek! Ugye milyen jó érzés? Ugye milyen jó összefogni és tudni, hogy ma is tettél valami olyat, ami egy életet mentett meg?
Sajnos a rák nem válogat, lehetsz idős vagy fiatal, egészséges életmódot élő, sportoló, vagy akár lusta, mint most Én, megtalál. Ez egy ilyen szemétláda, életedbe befurakodó szürke senki. Ha Én lennék akárki, a bevezetett szűrések mellé, ami nagyon ajánlott, becsempészném az életekbe a véradást is. Ne egy közösségi oldalon megosztva izguljunk, hogy tovább görgetnek-e vagy sem. De nem vagyok akárki, csak egy átlagos anyuka, aki most szeretetlavinában lubickol. Ha rajtatok múlna, meggyógyulnék, viszont Jóistenke és az Angyalaim segítsége is kell hozzá és sínen leszek. TISZTA SZÍVBŐL KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!
