Igen, igen.. újra dolgozom. Újra a TótAndi vagyok a régi élettel. Vissza a mókuskerékbe, de csak 4 hétig, vagyis a PET CT-ig. Igaz hogy csak 4 órában , de azt hiszem bőven elég. Az új hasfalam és az újra szabott bélrendszerem nem nagyon szereti ezt az ülő pozíciót. Mintha az első munkanapom lenne, úgy izgultam. Aggódtam is, hogy elfelejtettem a dolgokat, hiszen ez a kemo rendesen megtréfálja az emlékezést. A másik parám, újra belezökkenni a társasági életbe. Aki ismer, ez mondaná: Na né szórakozzál már Andika! Neked problémád a társasági élettel?? Hát de.. ez is eljött. Beütött a baj.

Hatalmas lelki fájdalom, düh, tehetetlenség és depresszió társul a fizikai fájdalmak és a mellékhatások mellé. Ami által sikerült a kínai nagy falat felhúznom magam köré, amit csak az tud megugorni, aki még akkor a túloldalán volt, amikor fel sem volt húzva. Viszont nem csak Én változtam, hanem a körülöttem lévő emberekre is hatással van az Én rákom. Ilyen ez, szemtelen kis dög. Beférkőzik a hétköznapokba és felforgat mindent.

De mi is történt az emberi kapcsolatokkal? :

- Volt olyan személy, akiről azt gondoltam, hogy mellettem áll és a barátom. Egyszer csak azt vettem észre, hogy csak Én akarom ezt a barátságot. Van Nekem erre szükségem? - Nincs.. a viszont látásra. A betegségem előtt, még a mai napig pitiznék a barátságáért. Azt hiszem, most ezt nem engedhetem meg magamnak. 

- Vannak az olyan barátok, akikről az életben nem gondoltam, hogy mellettem fognak állni. Vagyis csak addig, ameddig a csoda tart, azaz 3 napig, azután pedig felveszik a nyúlcipőt. Hatalmas változást hozott az Én betegségem, az Ő személyiségükben. Csakis előnyükre. Már megérte, úgy érzem. Fantasztikus emberek lettek.

- Nem utolsó sorban születtek olyan barátok, akikről aztán tényleg nem gondoltam volna, hogy valaha is az életem részei lesznek és a kínai nagy falamat átugorják.Ha nincs rákom, talán soha nem hoz össze velük a sors. Rendületlenül, hatalmas szeretettel mellettem vannak és soha nem engedem el Őket. Aki Nekem egyszer a barátom lesz, az az is marad. Vigyázok Rájuk, mint egy drága kincsre.

Viszont akadnak még: folyamatosan kérdező, tanácsokkal ellátó, rögtön eltemető, erőszakos, hírvivő és csak úgy kíváncsiskodó " barátok" is.

Milyen változások lettek, ha az ember lánya rákos lett? :

- Pánikrohamok alakultak ki a bevásárlásnál, zárt helyen, ezért csak kísérővel megyek el. Vagy el sem megyek.

- Kialakul a bacilusoktól való félelem. Ugyan mit ragaszt rám, a sorban álló és a hátamra tapadó nénike-bácsika.

- Olyan mintha megint terhes lennék, egy Colgate reklámon is tudok sírni. 

- Önbizalom. Az meg mi?????

- Azt hiszik, hogy megszűntem létezni és már nem lehet Velem másról beszélni. 

- Nem vagyok már kíváncsi értelmetlen, időhúzó, jópofizó bájcsevejekre.

- Megengedhetem magamnak, hogy "nem"-et mondjak.

- Nem vagyok hajlandó értelmetlen dolgokkal eltölteni az időmet.

- Csakis azt teszem amihez a KisMakimnak és Nekem kedvem van. Ahogy mostanában hívják: minőségi időt töltünk együtt.. 

- Amihez nincs kedvem, nem csinálom. 

- és nem ihatok egy jó Metaxa-gyömbért lazítónak :)

Csak úgy mellékesen: Szerintem van aki fertőzőnek hiszi! De tényleg....